Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Egy az Isten, egy a nemzet…” -második rész

2010.12.04

Aztán bekonferálják „verses-zenés összeállításunkat a Hazáról”. Érces férfihang kezdi a Himnuszt szavalni: Isten, áldd meg a magyart, majd a lányok folytatják: Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, majd Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Aztán fölsír a hegedű, és mi énekeljük: Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán. A templomban megáll az idő, lélegzet- visszafojtva ül mindenki a helyén, csak a dal száll föl a magasba és verődik vissza a falakról. Az emberek nem néznek ránk, maguk elé merednek a padra, majd egy mozdulat megtöri az állóképet, egy férfi a szeméhez nyúl és elmorzsol egy könnycseppet. Folytatódik a Himnusz további két versszakkal, majd megpendülnek a gitárhúrok, és mi énekelni kezdjük: Egy az Isten, egy a nemzet. A kórus dúdolása alatt mondanom kell a szöveget: Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért. Érzem, hogy remegni kezd kezem-lábam, a végén már üvöltöm: Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa, Mostohagyermekét egy világ taposta. Kikiabálom magamból a felgyülemlett fájdalmat és keserűséget, és rázúdítom a jelenlévőkre, akik ugyanazt érzik, mint én. Végignézek a kóruson, törölgetik a szemüket, nyelik a könnyeiket; az én szemem is megtelik könnyel, én is nyelem vissza őket. A Himnusz újabb két versszaka következik, majd férfi szólóének, melybe bekapcsolódik a kórus is és együtt énekeljük: Uram, jöjj, ne hagyd, hogy innen fekete szívvel fekete átkot üvöltsek rád. A feszültség tapintható, rég elfojtott indulatok törnek a felszínre és szinte szikrát vetnek, nem tudni, hogyan és mikor fognak robbanni. A Szózat versszakai következnek, talán biztatást, hitet és reményt nyújthatnak: Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért. Aztán énekeljük, hogy A magyar föld nem eladó. Eggyé olvadt közönség és kórus, egy szív dobban bennünk, egy kéz nyúl szemünkhöz kitörölni a keserűség és megalázottság könnyét. Mondjuk a Szózat versszakait és énekeljük a dalt: Legyen végre sok ember, ki tudják, hol a mennyország, Az lesz az a hely, mit úgy hívnak: Magyarország. Hisszük, hogy valóban így lesz, és ezt a hitet beleénekeljük a dalba s a templom közönsége is hiszi velünk együtt.

Meghajolok mindkét irányba, a férfiak és a nők felé is. Nem csattan fel a taps, mozdulatlan némaságban ül mindenki a helyén. A kórus is beül a padsorokba, közösen emésztjük az emészthetetlent, amit lenyomtak a torkunkon, hogy elcsalták a hazánkat gaz bitorlók. Néhány percnyi csend után áll csak föl a Tiszteletes úr. Elcsukló hangon köszöni meg műsorunkat, nem nagyon talál szavakat, így csak annyit mond: Úgy látszik az anyaországban elindult valami… Majd zárásként elénekeljük közös nemzeti imánkat, a magyar Himnuszt.

Alig tudunk kijönni a templomból: körbevesznek minket az emberek, a férfiak kezet csókolnak, a nők megpuszilnak két oldalról, bemutatják ismerőseiket, fölemlegetik azokat, akiket Kosdról ismernek. A hangulat leírhatatlan. Az indulatok föloldódtak, a feszültség ellobbant. Csak az az erőt és megnyugvást adó érzés maradt, hogy „Isten ujja megérintett, Jó lesz magyarnak lenni.”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 



Elérhetőség

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  


Statisztika

Online: 1
Összes: 18954
Hónap: 306
Nap: 12